A nagy szavak és ígéretek után, hogy csak Balassagyarmat kap kóstolót a nyugatot elárasztó bevándorlás áldásaiból újabb település küzd a nyugalmáért és az élhető élettérért.
Vámosszabadi a következő áldozata a liberális fertőnek amit a jelenlegi államstruktúra is feltétlenül kiszolgál.
Viszont a Duna parti településen a polgármester és a képviselő testület is felemeli szavát a tervezett szálló ellen!!! Ajánljuk ezt másoknak is!!!
Több száz ember táblákkal, tiltakozópólóban, kettős sorfallal várta a bevándorlási hivatal országos vezetőjét és a megyei rendőrfőkapitányt, akik négy hét késéssel ugyan, de hétfő este megejtették, amit már meg kellett volna: szembenéztek a vámosszabadiakkal a menekülttábor ügyében.
A szabályok között az is szerepelt, hogy ha olyan mondatokat hallanak viszont, amelyek szerintük nem fedik a valóságot, akkor felemelt kézzel, hangosan tiltakozhatnak. Néhány percen belül eljutott idáig a tömeg, nagyjából akkor, amikor dr. Végh Zsuzsanna, a bevándorlási hivatal országos vezetője azt ecsetelte, miért Vámosszabadira esett a választás, s hogy nincs közegészségügyi kockázata egy menekülttábornak.
A közbiztonság kérdésénél elszabadult a pokol a vámosszabadi fórumon, nem volt értelme, hogy dr. Végh Zsuzsanna, a bevándorlási hivatal országos vezetője folytassa a bevezetőjét. Ekkor vette át a szót Csizmadia Gábor megyei rendőrfőkapitány, aki 24 órás rendőri jelenlétet, külön irodát, 8 járőröző rendőrt ígért a faluba. A válasz erre az volt (bekiabálva), hogy "itt eddig sem volt rendőr, ezután sem kellene, hogy legyen".
Megnyílik? – jött a nyílt kérdés. Igen – ez egyértelmű válasz volt. Augusztusban jönnek az első menekült családok. Sorjáztak aztán a helyiek kérdései, felvetései: új elem igazából nem volt, csak annyi, hogy most az emberekkel szemben állt a címzett is. A hatástanulmány elmaradását, a távol maradó politikusokat hiányolták a vámosszabadiak, s a Tavares-jelentésre adott kormányzati kommunikációt idézték, annak azt a részét, amely arról szólt, hogy nem kell mindig a kisebbnek csendben eltűrni a nagyobb feltétel nélküli akaratát.
Az indulatokra nehéz válaszolni – egy idő után nem tudott mást mondani Végh Zsuzsanna. A kemény, az újság hasábjain sokszor kétségkívül idézhetetlen mondatok között voltak azért elgondolkodtatóak: "Önök úgy viselkednek, mint elefánt a porcelánboltban, nem érdekli a döntéshozókat, hogy Vámosszabadinak milyen szerepe van ebben a régióban, Győr iparában, az egyetemi oktatásban…" Ami még idézhető: "Költözzön ide egy évig közénk!" (Ezt Végh Zsuzsannának címezték.)
Nem gondolta, hogy hiányos volt a döntést előkészítő anyag? A lehetséges gazdasági hatás nem migrációs kérdés. A bevándorlási hivatal feladata a migrációs probléma megoldása. Önök javasolták Vámosszabadit? Több alternatívát adtunk a kormánynak, többek között Vámosszabadit. Érdekel bárkit is, milyen gazdasági következménye lesz a döntésüknek? Nem ez a dolgom, értsék meg. (A kérdéseket a lakosok tették fel, a válaszok a bevándorlási hivatal főigazgatójától érkeztek. Talán érzékelteti a hangulatot.)
Garantálja-e a nulla bűncselekményt, a nulla szabálysértést, ami eddig volt ebben a faluban? Itt már Csizmadia Gábor következett a válaszadással, aki lovas rendőrt is ígért. Érezhető volt, hogy megnyugtató választ vártak az emberek, de úgy nem lehetett adni, hogy „ha nulla volt eddig a bűncselekmény, akkor maga szerint az egy nem sok?!".
Van-e esély arra, hogy a döntést visszavonják? – egy órával a fórum kezdete után hangzott el a döntő kérdés. „A döntés megszületett, a munkák elkezdődtek, a tábor meg fog nyílni."
Este kilenc után nem távoztak nyugodtan az emberek. Folytatják a tiltakozást.
A faluvezetés beadványa: /Nógrádban még rejtegetik az ilyen kérvényeket vagy meg sem születtek/